Vadászterületünk 80%-át 2010. június 18-án az országban soha nem látott erejű tornádó pusztította. A pusztítás nem kímélte sem a növényeket, sem az állatokat. A betakarítás előtt álló őszi árpa, búza, és minden egyéb teljes mértékben elpusztult. Vadászegyesületünk erdei szintén siralmas állapotba kerültek, egy óra alatt novemberi hangulatú lett a környék, levél nélkül meredeztek az ágak. A jég és az azt követő özönvíz nem kímélt semmilyen élőlényt. Egeret, pockot, hörcsögöt és minden üreglakót vagy a víz fojtott meg, vagy a jég vert agyon. A madarak szárnyaszegetten jégtől verve pusztultak el, a nyulak, foglyok, fácánok, pacsirták, verebek és minden madár a földön holtan hevert. Az őzgidák szinte kivétel nélkül elpusztultak, a suták, bakok maradandó sérülést szenvedtek, hetekig sokkos állapotban ténferegtek a kopasz határban. Vadföldjeink, veteményeink megsemmisültek. Apróvad állományunk 80-90%-a megsemmisült. Tanúk erre a képek. Hetekig ragadozó madarak, sirályok látogatták a földeket és eltűntették a hirtelen támadt fehérje forrást, a dögöket. Kihalt lett a táj…

Szerencsére él még az emberekben jó akarat. Voltak akik segítettek a bajban. Ezúton is megköszönöm mindazoknak az önzetlen segítséget, akik mellettünk voltak a bajban és munkájukkal, személyes jelenlétükkel segítségünkre voltak a mentésben, helyreállításban. Erőn felül a vadföldeket  újra elvetettük, napos fácánjainkat felneveltük.

Egyesületünk tagsága tűrte az eseményeket, sem abban az évben sem az elmúlt évben nem igen vadásztunk. Igyekeztünk helyre hozni a károkat. Tarra kellett vágnunk 16 ha erdőt és sarjaztatni, illetve újra telepíteni. Mezei nyulat vásároltunk és szabadon engedtünk, hogy szaporodjék, sokasodjék. Abban az évben nem hasznosítottuk sem a nyulat, sem az őzet a jeget követően.  Saját nevelésből márciusban háló alól 200 fácán tyúkot bocsátottunk szabadon és a kibocsátó helyen is kint hagytunk 400 fácánt február 28-án. Ennek meg is lett az eredménye.  A nevelt tyúkok gyönyörű fészekaljakat vezettek elő, cáfolva minden ellenkező híresztelést. Nagyon bíztató tavaszt éltünk át, hiszen kopasz határban a ragadozónak is felkopik az álla. Nem volt sem szőrmés, sem tollas ragadozónk, illetve alig észrevehető volt jelenlétük. Nyár végére azonban vége szakadt a jó világnak, a nyúl szaporulatát az aszály és a mértéktelen rágcsálóirtás apasztotta. Az elmúlt évben egyetlen alkalommal vadásztunk nyúlra olyan területrészen, ahol nem pusztított a jég. Itt 40 db nyulat ejtettünk el, majd úgy döntöttünk szaporodjon az állomány. Hasonlóan lemondtunk az őz tarvad hasznosításról, hiszen 45 db hulla megtalálása kedvünk szegte ezen a téren. Reménykedünk az idő jobbra fordulásában és bízunk a természet megújuló képességében. Megtanultuk, hogy senki másra, csak magunkra számíthatunk. Az akkori politikai, szakmai ígéretekből semmi nem lett. Kártérítést senkitől sem kaptunk, forintot is egyetlen kivételtől eltekintve nem. Megköszönöm tagságunk nevében a hozzánk érkező hivatásos vadászok segítségét, a szomszédos csanádpalotai vadászok segítségét és tagságunk türelmét, segítségét.

„Szerencsénk” volt,  a tartalékoknak köszönhető túlélésünk. Legyen  ez intő példa mindenki számára; a bajban csak magára számíthat.

Akkor és most is javasoltuk, a megyei vadgazdálkodók önkéntesen fizessenek egy alapba hasonló nagyságú összeget, mint egykor a vadvédelmi hozzájárulás volt. Ezt  kamatoztatva hasonló esetekben a károsultak segítségére siethetünk a vadállomány helyreállításában.